2026.04.11
A Szent György Lovagrend alapításának 700. évfordulója alkalmából a Dél-Erdélyi Nagypriorátus szervezésében 2026. április 11-én zarándokútra került sor, amelyen lovagok és családtagok együtt vettek részt. A 16 fős közösség egész napos úton járta végig Segesvár és környékének néhány kiemelkedő történelmi és szakrális helyszínét, hogy közösen élje meg mindazt, amit a jubileumi év számunkra jelent: emlékezést, közösséget, hitet és örökségőrzést.
A zarándokút reggel Székelyudvarhelyről indult, és késő estig tartott. A résztvevők autókkal keltek útra, az útvonal pedig Rádos, Segesvár, Almakerék és Keresd állomásait kapcsolta össze. Célunk a régiónkban fellelhető középkori Szent György ábrázolások (falképek és egy szárnyasoltár) megtekintése volt.
Első állomás: Rádos erődített temploma
A zarándoklat első helyszíne a rádosi (románul Roadeș, németül Radeln) erődített templom volt. A résztvevőket itt szívszorító látvány fogadta: a torony 2016-ban ledőlt, a várfal helyreállítási munkálatai miatt pedig a belső térbe nem lehetett bejutni. A templomot így csak kívülről tudták megtekinteni.
Mindez azonban nem szegte kedvét a közösségnek. Ellenkezőleg: a látottak megerősítették azt a felismerést, hogy történelmi és egyházi örökségünk megőrzése nem magától értetődő, hanem felelős és folyamatos szolgálatot kíván.
A rádosi templom az erdélyi középkor egyik jellegzetes öröksége, ahol a hit és a védelem egységet alkotott. Az ilyen templomerődök évszázadokon át nemcsak vallási, hanem közösségi menedékhelyek is voltak.
Segesvár: történelem, templom és Szent György-falkép
A következő állomás Segesvár (Sighișoara románul, Schäßburg németül) volt, ahol a csoport a várban tett látogatást. Itt lovagtársunk, Sashalmi-Fekete Tamás történész osztott meg hasznos és tartalmas ismertetést a város történetéről, majd a hegyi templom múltjáról is.
A segesvári hegyi templomban a résztvevők egy rögtönzött, ugyanakkor igen tartalmas helyi ismertetést is kaptak: a templom belső terének díszítéseiről, az ábrázolások jelentéséről, keletkezésükről és egykori szerepükről hallhattak. A közös csoportkép is itt készült, a feltárt Szent György-falkép előtt, amely különösen szép és jelentéssel teli pillanata volt a napnak.
A segesvári hegyi templom a középkori város egyik legfontosabb szakrális központja. A vár fölé emelkedve nemcsak építészetileg meghatározó, hanem szimbolikusan is a hit magaslatát idézi meg. A feltárt Szent György-ábrázolás különleges módon kapcsolta össze a helyszínt a Rend védőszentjével és jubileumi emlékezetével.
A segesvári program után a résztvevők a várban található Szarvas étteremben ebédeltek.
Almakerék: megőrzött szépség és középkori freskók
Az ebédet követően a zarándoklat Almakerékre (románul Mălâncrav, német neve Malmkrog) vezetett, a szász templomhoz. A rádosi helyszín fájdalmas tapasztalata után különösen felemelő volt látni ezt a kívül-belül kiváló állapotban megőrzött középkori templomot.
A templom állapotára méltán büszke a helyi, mintegy 1000 lelket számláló közösség is, amelyen belül ma is körülbelül 100 szász él. A résztvevők itt Erdély egyik legértékesebb középkori műkincs-együttesével találkozhattak: a templom falain látható freskók a térség legnagyobb összefüggő ilyen jellegű alkotásai közé tartoznak.
Az almakereki templom a középkori örökség megőrzésének szép példája. A 14–15. századi falképek nemcsak művészeti értéket képviselnek, hanem évszázadokon át a hit közvetítői és a közösségi emlékezet hordozói is voltak.
Záró állomás: Keresd és a Bethlen-várkastély
A zarándokút utolsó állomása a Keresden (románul Criş, németül Kreisch) található Bethlen-várkastély volt, ahol Zólya Levente lovagtársunk, aki szintén részt vett a nap eseményein, Várnagy minőségében kalauzolta a csoportot. Részletes és élményszerű vezetése során bemutatta az épület történetét, hányatott sorsát, valamint a már szépen helyreállított termeket és tereket is.
A résztvevők számára ez a látogatás méltó lezárása volt a napnak. A keresdi kastély egyszerre idézte meg Erdély történelmi múltját, a pusztulás és megmaradás feszültségét, valamint az újjáépítés reményét.
A Bethlen-várkastély Erdély egyik jelentős reneszánsz nemesi rezidenciája, amely ma is arról tanúskodik, hogy a történelmi örökség sorsa azon múlik, van-e közösség, akarat és felelősség annak továbbvitelére.
Közösségi élmény és lelki megerősödés
A zarándokút reggel 9 órától este 9 óráig tartott, és a résztvevők egyöntetűen tartalmasnak, hasznosnak és lélekben gazdagítónak élték meg. A közösen bejárt helyszínek nemcsak történelmi ismereteket adtak, hanem megerősítették azt is, hogy a 700 éves örökség számunkra nem pusztán múltidézés, hanem jelen idejű feladat.
A rádosi pusztulás, a segesvári tanúságtétel, az almakereki megőrzött szépség és a keresdi újjáéledés együtt olyan ívet rajzolt ki, amely mélyen összhangban áll a Szent György Lovagrend küldetésével.
A 700 éves örökség nemcsak emlékezésre hív, hanem útra is.
