Még az erdélyi szervezet hivatalos megalakulása előtt világossá vált, hogy a történelmi rend modern örökségének Erdélyben is közösségi formát kell öltenie. Ennek a missziónak az élére id. Eigel Tibor állt, aki Hargita megyei tanfelügyelőként és földrajztanárként, valamint közösségszervezőként jelentős szerepet vállalt a rendi struktúra előkészítésében.
Id. Cseke Lászlóval együttműködve egy olyan közösség létrehozását tűzték célul, amely a keresztény lovagi kultúra, a történelmi és kulturális örökség ápolását, valamint a karitatív szolgálatot tekinti alapfeladatának. Már a kezdetektől úgy gondolkodtak, hogy ez a közösség nemcsak emlékezni kíván a múltra, hanem tudományos konferenciák, hagyományőrző bemutatók, kulturális kezdeményezések és közösségi szolgálat által a jelenben is értéket kíván teremteni.

A Lovagrend Magisztrátusának döntése alapján Cseke László rendi kancellár 2004. július 3-án megbízta id. Eigel Tibort a Szent György Lovagrend székelyföldi priorátusának megszervezésével. Az évek előkészítő munkája ezután rövid időn belül kézzelfogható eredményre vezetett.
2004. augusztus 28-án a csíkszeredai, Makovecz Imre tervei alapján épült Millenniumi templomban ünnepélyes keretek között került sor az első erdélyi lovagavatásra. A Tamás József segédpüspök által celebrált szentmise keretében tizenkét személy nyert felavatást. Ez az esemény nemcsak ünnepi pillanat volt, hanem az erdélyi szervezet hivatalos megszületésének történelmi kezdete is.
A csíkszeredai lovagavatás tette valósággá azt az elképzelést, amely évek óta formálódott: hogy a Szent György Lovagrend Erdélyben is élő, szervezett, szolgáló közösségként legyen jelen.

A megalakulást követően az erdélyi szervezet fokozatosan kiépítette saját rendi struktúráját. A nagypriorátus és a priorátusok rendszere egyszerre tükrözte Erdély történelmi-földrajzi tagoltságát és a közösségi szerveződés igényét.
Az erdélyi priorátus és nagypriorátus alapítója, valamint első vezetője Eigel Tibor nagyprior volt, aki a regionális hálózat működését fogta össze. A különböző területi egységek élén helyi vezetők álltak priorokként, akik saját közösségeikben képviselték a Rend szellemiségét és szervezték annak tevékenységét.
Ez a kialakuló rendi hálózat tette lehetővé, hogy a Szent György Lovagrend Erdély több térségében is összehangolt módon jelen legyen kulturális, közösségi, hagyományőrző és karitatív tevékenységével.

Az erdélyi rendi élet korai időszakának egyik legfontosabb szellemi eseménye a 2010-ben megrendezett XVII. Nyári Egyetem volt, amelyre az erdélyi rendi emlékezet gyakran még Középkori Akadémiaként is hivatkozik. A rendezvénynek a gyergyószárhegyi Lázár-kastély és a közeli ferences kolostor adott otthont, két olyan helyszín, amely önmagában is erőteljes történelmi és lelki jelentéssel bír.
A Nyári Egyetem nem belső gyűlésként, hanem nyitott, magas színvonalú szellemi fórumként valósult meg. Az itt elhangzó előadások, a közös gondolkodás, az imádság és a közösségi jelenlét egyértelművé tették, hogy a Szent György Lovagrend erdélyi újjászerveződése nem pusztán történeti emlékezés, hanem jövőbe mutató közösségi valóság.
Ez a szellemi irányultság azóta is a rendi élet egyik meghatározó pillére maradt, és a Nyári Egyetem ma is a közösség egyik kiemelt éves eseménye.

A Szent György Lovagrend erdélyi története a kezdetektől fogva a Rend hármas jelszavának jegyében bontakozott ki:
Hit – Hagyomány – Szolgálat.
Ez nem pusztán jelmondat, hanem olyan belső rend, amely a közösség működését a kezdetektől meghatározta. A hitéleti események, a történelmi és kulturális örökség ápolása, a hagyományőrző jelenlét, a tudományos igényű megszólalás és a rászorulók segítése mind ennek a küldetésnek a különböző formái.
Az erdélyi szervezet létrejötte óta eltelt évtizedek azt mutatják, hogy a kezdeti szándék valódi közösségi gyakorlattá tudott válni. A Rend tagjai ma is aktívan részt vesznek a kulturális értékek megőrzésében, a közösségi élet erősítésében, a karitatív szolgálatban és a történelmi tudat továbbadásában.

Az 1993-as első kapcsolódásoktól a 2004-es csíkszeredai lovagavatásig, majd az erdélyi rendi struktúra fokozatos kiépüléséig vezető út azt bizonyítja, hogy a Szent György Lovagrend erdélyi újkori története nem egyszeri fellángolás, hanem tartós közösségi építkezés eredménye.
A Rend erdélyi közössége azóta is folyamatosan végzi értékőrző és támogató munkáját. A kezdeti elhatározás élő gyakorlattá vált, amely a jelenben is képes megszólítani és közösséggé formálni azokat, akik a keresztény lovagi értékrend, a történelmi tudat és a szolgáló jelenlét iránt elkötelezettek.
A Szent György Lovagrend erdélyi története így nemcsak múlt, hanem jelen idejű küldetés is.